Halhatatlan költő a csáktornyai vár ablakában

ZRÍNYI VÁRA 

Nézem a költőt az ablakban. Szikár termet, a korhoz illő kackiás bajusz és kissé göndör haj. Zrínyi VII. Miklós horvát bán, Zala és Somogy vármegye örökös főispánja némán biccent. A hadvezér most gondolataiba mélyed – nem zavarja a szkafanderes motoros turista várának udvarán. A kéziratokat rendezi, verseinek végére egy epigrammaciklust illeszt.

AZ IDŐ SZÁRNYON JÁR…

Az idő szárnyon jár,
Soha semmit nem vár,
És foly, mint erős folyás;

Visszá soha sem tér,
Mindent a’ földre vér,
Mindeneken hatalmas;

Ő gazdagot, szegént
Öszveront egy szerint,
Nincs néki ellenállás….

Aztán fiatalkori eposzát olvassa, melyben dédapjának – a szintén Zrínyi Miklósnak – állít emléket. Még nem is sejti, de évszázadokkal később középiskolások ezrei olvassák a Szigeti veszedelmet. Irodalmi tananyaggá válik költészete.  Kamaszként persze lázadunk a kötelezők ellen. És szégyen, egyetlen sora sem ugrik be…De… így negyven fölött azért érdekel a kor és a története. Átélem azt a csalódottságot, amit akkor érezhetett, amikor a Habsburgok kihátrálnak mellőle. Ő, az ünnepelt hadvezér, aki annyi mindent feláldozott a törökök kiűzéséért, nem ezt érdemli. 

MODERN LOVAGOK – ÜRES ISTÁLLÓK

A mocikat a parkolóban hagyjuk, Zrínyi várát kívülről csodáljuk és az udvar felől gyalogosan vesszük be. A reneszánsz várpalotát megint futólag nézzük, mivel ez csak egy villámlátogatás, de legalább egy újabb úti célt fedezünk fel. A várudvaron (ami egy reneszánsz kastély) az ősök mellszobrai mellett gigantikus szarvasbogár mászik a lépcsőn. Természetesen őt is megörökítjük az utókornak.

A főépület jó állapotban, a melléképületek már kissé düledeznek. A toronyban óra, ami akkoriban nagy ritkaságnak számított. Egykori istállók, várkapu, várfal, aztán át a hídon a parkba jutunk.

Pár lépés és az óvárosban sétálunk. A szecessziós stílusú Magyar Kereskedelmi Kaszinó előtt sült gesztenyét árulnak. Kissé furcsa időutazás a szocreál tömbházak és a felújított barokk templom szomszédsága, de az őszi délutáni napsütésben ez számunkra nem zavaró.

Fagyi és kávé is a program része. Magyar felirat sehol sincs, ám a pincér barátságosan mondja, hogy köszönöm.  Robi vagy tizedszer kérdezi meg, hogy hol is vagyunk? Csáktornya – Cakovec – valóban nehéz megjegyezni 🙂

Zalaegerszeg, Gellénháza, Lendva és Csáktornya, majd return. Ennyi fért körülbelül négy órába, de megérte. Aztán otthon még azt olvasom, hogy nemcsak a Hahót nemzetség (a Hahót nemzetséghez tartozó Csák nevű bán), majd a Zrínyiek fellegvára volt a horvát kisváros. Muraköz megye székhelyének közelében született az aleppói remete és egyházatya Szent Jeromos (Hyeronimus). Ő dolgozta át az ólatin Bibliát, Vulgatája a 7. századtól terjed el.

Este forró fürdő, majd a képzeletbeli bakancslista újabb helyét kipipáljuk. Jó érzéssel alszunk el, azért mégiscsak egy magyar hős földjén jártunk ma.