Pozsony és a Kisvakond

Vakond és a nadrágja

Pozsonyig motoroztunk, hogy hazahozzunk egy édes kisvakondot 🙂 Na jó… Nem ezért mentünk, de a Mihály-torony előtt egy ajándékbolt kirakatában – mint a befogadókra váró kiskutyák – olyan édesen néztek ránk, hogy vétek lett volna otthagyni az egyik nadrágos szőrmókot.

Elnézést, elkalandoztam. Az egykori koronázó város éppen Güssing várának látogatása előtt Körmendnél jutott eszünkbe. Ilyen egyszerűen. Megláttam a táblát: Pozsony 190 néhány kilométer. A motorozásban és egyáltalán az utazásban az a szép, amikor egyik élmény szüli a következő célállomást 🙂 Akkor éppen autóval tartottunk kis családunkkal a Batthyányiak ősi fészkébe, de visszafelé már kész is volt a terv. Már csak arra kellett várni, hogy férjem mentős és a saját szerkesztői beosztásom plusz a jó idő együtt álljon.

Talán húsz éve jártam ott utoljára egy céges autóbuszos kirándulásnak köszönhetően, így jó volt utána nézni a legfontosabb dolgoknak. A vár sajnos most hiába várt, az egynapos villámlátogatás alatt – délelőtt 10-kor indultunk, este fél hétkor érkeztünk haza –  nem jutott idő rá, de majd legközelebb…

Felidézett történelem

Történelem óra, jaj de régen voltál. Szégyen, de utána kell néznem néhány apróságnak.  Andersen és Jules Verne egyik kedvenc városa mutasd hát magad:

• A várhegy 902-től folyamatosan magyar uralom alatt volt, határvédő szerepe korán kialakult. 907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. 
• A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta.
• Az első pozsonyi országgyűlést 1402-ben Zsigmond király tartotta a várban. Az 1536. évi országgyűlés kimondta, hogy a magyar kormány székhelye az ország akkori fővárosa Pozsony legyen.  A XVI. században 43 országgyűlést tartottak a fellegvárban.
• A mohácsi csata után a pozsonyi vár délnyugati tornyában őrizték a magyar koronát. A legtöbb koronaőr a Pálffy családból került ki. Itt koronázták meg Mária Teréziát királynővé.
• 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium.
• És egy szomorú adalék: itt írta alá Haynau az aradi vértanúk halálos ítéletét.

1910-ben volt talán a legnagyobb az újkori magyar népesség aránya: 41 százalék. 1880-ban 16, 1930-ban 15… Napjainkban alig 3 százalék…

Nem sorolom tovább, a többit mindenki megtalálja a Wikin vagy a törikönyben 🙂

Mit is láttunk?

Bevallom őszintén, kissé készületlenül érkeztünk. Úgy gondoltuk, hogy mutassa meg magát az óváros maga. Amerre visz a lábunk, ott kötünk ki. Egyszer használtunk talán telefont, és csak itthon néztük meg, mit is fényképeztünk pontosan. És persze itthon szembesültünk azzal, mit is hagytunk ki 🙂 Mint mondtam, bepótoljuk legközelebb. Így is jól éreztük magunkat.

(Azt leszámítva, hogy kissé hibernált állapotban értem haza, egy nap alatt sikerült kieresztenem. Plusz 15 fok azért már nem a nyári nagymeleg).

Óvárosháza, Fő tér, Roland-kút, egy kis fúvós térzene. Napóleon katonája szobránál hosszabb várakozás a fotozkodó turistákra, aztán mi sem maradtunk ki a sorból. A csatornából előmászó kisöreget majd legközelebb megkeressük. Szent Martin-dóm, városfal és persze Mihály-torony. A 400 ezres lakosság alig érzékelhető ilyenkor őszi vasárnap az óvárosban. Persze, minek is nézegetnék azt, amit már unalomig láttak. A japán turisták itt is kedvencünk, talán még magyar szót is hallottunk. Jó volt elvegyülni kicsit ebben a színes forgatagban.

Odafelé Fertődön ebédeltünk, de az már egy másik történet 🙂

Poéták Pozsonya

Végezetül álljon itt egy talán kevésbé ismert evangélikus katonaköltő, Gyóni Géza néhány sora felvidéki tartózkodásának idejéből, valamikor a 20. század elejéről.

„Köszönöm Városom,

Vén Duna szeretője,

Te busásan fizettél,

Pár búcsús alkonyaton.

S most – messzi városokba!

Ó, melyik ád még ennyit!

Sebaj, mehetünk, vonatom.”

Sebaj, mehetünk vonatom motorom…