Férfias játékok?
Egy éve még magam sem gondoltam volna, hogy több ezer kilométert teszek meg, ráadásul motoron. Azt meg álmodni sem mertem, hogy 43 évesen harmadszor mondom ki a boldogító igent. Mert akármilyen elcsépelt fogalom, tényleg párosan – is – szép az élet. Mondjam azt, sok évnyi keresés és megbékélés után az égiek még meg is üzenték: egy magas fickó bőrzekében és két keréken érkezik hamarosan? Nem mertem nevetni, főleg, amikor mindez valóra is vált. Köszönöm még egyszer, Fentiek!
Az elmúlt esztendő alatt olyan szavakkal gazdagodtam, mint:
- Honda VFR 800 FI 2001, motoros találkozó, motoros fesztivál, motoros felvonulás, motoros túrák, motoros szezon, motoros baleset, motoros feeling, motoros klub, motorozáshoz jó vagy kevésbé jó idő (persze egy vérbelit az eső sem zavar, max a mínusz 10), motoros felszerelés, motoros rendőr, motorszerelő… ja és motoros esküvő.
Ez utóbbinak megadtuk a módját és háromszor – bocs, négyszer – fogadtunk örök hűséget egy hónap alatt. Június nekünk az esküvőről szólt. Mottónk egyfelől a Carpe diem – annyi apró változással, hogy a mában és nem a mának élünk. Másfelől az élni és élni hagyni, önmagunk lenni, átszeretni egymást az életen, egyszóval könnyedén venni az akadályt. Mert az most is van, de ketten sokkal könnyebb.
Ja, és a nászutak. Mert ha már motor, akkor azt is csak azzal. Azt sem apróztuk el, 2100 kilométer – Ausztria, Svájc, Lichtenstein, Olaszország. Erről majd később, a többi csodálatos helyet is megmutatva, ahol eddig jártunk.
Hálásak vagyunk a barátoknak, családnak, ismerősöknek, hogy egy csodás szezon van a hátunk mögött … és lesz még nagyon sok, ezt egymásnak is megígértük. A járókeret sem fog megakadályozni minket abban, hogy odacsoszogjunk majd a leendő trike-hoz és útra keljünk. Hála a két kamasz gyerekemnek, hogy elfogadták az új hobbit, hóbortot, életformát… Én is valahogy második kamaszkorom élem, de legalább velük együtt. Más lett a világ, de szeretem ezt az újdonságot nagyon.
Férfias játéknak hittem én régen ezt a moci dolgot, de hamar megláttam: vannak lányok is szép számmal a kétkerekű nyergében, méghozzá sofőrként. És bizony nem mindig játék a motorozás. A férjem mentősként sajnos néha személyesen tapasztalja mindezt… Széles utat! Így köszönnek egymásnak a motorosok, most már tudom, hogy mit jelent ez és a szembejövő V-t formáló köszönések a kesztyűs ujjakkal.
Mindig úton vagyunk
Házasságunk egyik alappillére, hogy elfogadtunk egymást (valamint a körülményeket) olyannak, amilyenek… és örömmel tapasztaljuk a változást is egymáson (főleg, hogy Zoli férjem motoros szenvedélye most már engem is megfertőzött). Másik fontos összetartó elem a közös utazás – testben és lélekben egyaránt. Ahogy a XIV. Dalai Láma írta valahol:
“Látogatók vagyunk ezen a bolygón. Kilencven vagy legfeljebb száz évig vagyunk itt. Ezen idő alatt meg kell próbálnunk valami jót, valami hasznosat kezdenünk az életünkkel. Ha hozzájárulsz más emberek boldogságához, akkor meg fogod találni az igazi célt, az élet igazi értelmét. ”
Kommentek